Interjú Kálóczy Lászlóval
Nem csak a nagykanizsai kézilabdabarátok körében cseng jól és ismerősen Kálóczy László neve. „Káló” hosszú éveken keresztül védte többek között pécsi, zalaegerszegi és kanizsai férfi kézilabdacsapatok hálóját NBII, NB1/B és NB1 osztályokban. Bár véglegesen 2000-ben fejezte be az aktív kézilabda játékos pályafutását, és 10 éve már Siófokon él, a sportágtól nem távolodott el és szívesen emlékezik vissza a Nagykanizsán töltött 37 évre.
Mikor és hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával?
Pécsi születésű vagyok és gyerekkoromban közel laktunk a Pécsi Bányász sporttelepéhez, ahol az akkor első osztályban játszó kézilabdacsapat edzéseit és mérkőzéseit is rendszeresen megnéztem. Időnként a focisták edzéseire, meccseire is elmentem nézőként. Mindkét sportág nagyon tetszett, mindenképpen valamilyen labdás csapatjátékot szerettem volna játszani idősebb koromban.
Miért éppen kapus lettél?
Nálunk ez családi hagyomány. Édesapám focikapus volt fiatal korában egy alacsonyabb osztályú csapatban, a bátyám kézilabda kapus volt a Pécsi Bőrgyár megyei csapatában, így nem volt kérdés, hogy nekem is a kapuban a helyem. Eleinte focikapus szerettem volna lenni és pár edzésre el is mentem a Pécsi Bányász serdülő csapatához, de kapusaik már voltak én pedig mezőnyben nem akartam játszani. A Pécsi Gyárvárosi Általános Iskolába jártam, ahol Schneider György testnevelő tanár úrnak köszönhetően élénk kézilabda élet volt. Ötödikes koromban elkezdtem kézilabdázni, természetesen kapusként. Az iskolai csapat mellett a Pécsi Városi Sportiskola korosztályos csapatának edzéseire is jártam, majd a középiskolás éveimben az akkor NB-I-ben szereplő Pécsi Ércbányász utánpótlás csapatában játszottam.
Mikor és hogyan kerültél Nagykanizsára?
A középiskolásként gyakran játszottunk más városok középiskolás csapataival. Egy ilyen alkalommal a nagykanizsai Cserháti SZKI csapatával sorsoltak össze minket és Nagykanizsán volt a mérkőzés a GAZDÁSZ pályán. Gondolom jó benyomást tehettem a nagykanizsai vezetőkre, mert érettségi után megkerestek, hogy szeretnék-e Nagykanizsán továbbtanulni a Mezőgazdasági Főiskolán. Abban az időben egy nagyon jó NBII-es csapata volt a főiskolának, a Nagykanizsai Gazdász SE. Két évig még gondolkodtam és munkát vállaltam Pécsett, mert a Pécsi Ércbányász NBI-es csapatába szerettem volna bekerülni. Czimmer Tamás volt csapattársam azonban meggyőzött, hogy nagyon jó a Főiskola és a csapatban is sok jó játékos van az ország minden részéből. Így kerültem 1975-ben Nagykanizsára, amiből aztán 37 év lett.
Hogyan emlékezel vissza a Nagykanizsán töltött időszakra?
Sikeres felvételi után 1975 őszén megkezdtem tanulmányaimat és a Nagykanizsai Gazdász csapatában 12-es számmal, általában cserekapusként szerepeltem a rutinos Somogyi József mellett. A következő évben a feljutás is sikerült a csapatnak az NBI/B-be. Egy felkészülési tornán, ahol többek között a Tatabányai Bányász is részt vett, Boros Gyevi László edzőnk kezdőkapusnak jelölt. Olyan jól ment a védés, hogy ezt követően egyre több alkalommal már kezdőkapusként szerepeltem a csapatban. 1978-ban diplomáztam, de nem költöztem vissza a szülővárosomba, hanem Nagykanizsán maradtam és megnősültem. A Főiskola megszűnésével a női és a férfi kézilabdacsapat is a Nagykanizsai Olajbányász SE színeiben folytatta a szereplést váltakozó sikerrel. Az 1979/1980-as szezonban a katona időm egy részében a Zalaegerszegi Honvéd Katona SE kapusa lettem, de azt követően visszatértem az Olajbányász csapatába. 1987-ben sajnos a Nagykanizsai Olajbányász SE keretei között már nem maradhatott a kézilabda szakág. Ekkor alakult meg a Nagykanizsai Tungsram SE Musits Ferenc vezetésével és vette át a férfi kézilabda szakágat. A következő időszakban több edző is tevékenykedett a csapat mellett (Deregi László, Czimmer Tamás, Jéky Zoltán) és új játékosok jöttek, mentek, míg végül kialakult az a keret, akik veretlenül kiharcolták az NBI-be jutást. 1991-1994 között nagyon sok emlékezetes mérkőzést vívtunk és több alkalommal is sikerül nyernünk élcsapatok ellen is. 1994. szeptemberében, 41 évesen vonultam vissza az aktív kézilabdázástól. 1995 tavaszán cserekapusként még visszatértem egy fél szezonra, mert a három kapus közül ketten megsérültek. Az aktív játékos pályafutásom mellett Marczinka Csabával folyamatosan mérkőzéseket vezettünk alacsonyabb osztályban. Visszavonulásom után az NBI-es játékvezetői keretben jó tempóban haladtunk a ranglétrán. Vezettünk TV-s női meccset, női rangadót és férfi mérkőzéseket is, például a Veszprémi Építőknek. Sajnos munkahelyi elfoglaltságaim miatt egy idő után már nem tudtam vállalni az élvonalbeli játékvezetést, mert sok esetben hétköznapokon kellett nagy távolságokra utazni. 2000-ben Marczinka Csaba edző hívására még egy fél szezonra visszaálltam a TUNGSRAM kapujában a saját fiamat váltva, aki akkor ment Pécsre főiskolára. A csapatnak sikerült feljutni az NBI/B-be, de az ottani szereplést 46 évesen már nem vállaltam.
Követed-e a nagykanizsai kézilabdát?
Bár 10 éve már Siófokra, a második feleségem szülővárosába költöztünk, egy kicsit mindig kanizsainak érzem magam. Rokonaim, barátaim, sporttársaim, jó ismerőseim élnek a városban, így természetesen követem az ottani történéseket és a kézilabdás életet is. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor 2019-ben a Zala Megyei Kézilabda Szövetségtől átvehettem a Zala Megye Kézilabda Sportjáért kitüntetést. Örömmel vettem részt a TUNGSRAM SE új sportcsarnokának az ünnepélyes átadóján és megtiszteltetés volt számomra, hogy az impozáns Kanizsa Aréna megnyitójára is meghívást kaptam. Az már csak hab volt a tortán, hogy a volt csapattársaimmal együtt újra pályára is léphettünk egy kézilabdás fesztiválon a Kanizsa Arénában. A jelenlegi csapat eredményeit is nyomon követem a facebook segítségével és nagyon drukkolok, hogy sikerüljön feljutniuk az NBI/B-be, azután pedig majd az első osztályba is.
Mivel töltöd jelenleg az idődet?
A második házasságomból van egy 14 éves fiam, a szintén a kapus posztot választotta. A siófoki VEMAFI KC edzéseire járunk, ahol elvállaltam a kapusedzőséget. Időnként a Somogyi Törekszem SE szenior csapatával részt veszek egy-egy öregfiúk tornán. Ebben a csapatban több régi ellenfél mellett korábbi csapattársaimmal (Hungler Rudi, Cseh Laci) is együtt szoktunk játszani.
Másik hobbimra egy fél éve tudok csak jobban időt szakítani. Magyar és külföldi játékfilmekben, sorozatokban szoktam statiszta szerepet vállalni, amit nagyon élvezek. Mindig érdekelt a filmes világ és nagyon izgalmas belülről megfigyelni egy alkotói folyamatot. Kedvenceim a kosztümös történelmi filmek, amikhez gyakran egészen meg kell változtatni a szereplők, statiszták külsejét. Nagy köszönet jár a családomnak, hogy sok feladatot elvégeznek helyettem, amikor több napig is távol vagyok a forgatások miatt.
Karácsonyra meg is kaptam nagyobbik fiaméktól A legjobb statiszta Oscar szobrocskát.
